Pár évvel ezelőtt hallgattam egy rádióműsort, amiben éppen a retro volt a téma. Amikor elhangzottak a következők, belém hasított a nagybetűs TÉNYLEG! érzés : töpörtyűkrémes kenyér az oviban, amibe majdnem beletört a gyerek foga, borzasztókék iskolaköpeny, kisdobos nyakkendő, menzás tejbegríz, tenisz videó játék, csipogós póló, LEO jégkrém, stb.
Bárhogy is legyen, egy biztos, ha akkor ezen dolgok egy részére fújtunk is, azért van mire visszaemlékeznünk, és mosolyognunk. Így vagyok ezzel akkor is mikor belebotlom egy-egy játékba a 80-as évekből. Valamiért most felnőtt fejjel szívesen elővenném ezeket a játékokat, és lennék újra gyerek. Ez az érzés kerített hatalmába most is, mikor megláttam ezeket a gyöngyszemeket a ’80-as évekből. A múltba révedés nosztalgikus érzései kellemes melegséggel töltenek el. Nehéz elhinni, hogy a mai fogyasztói társadalom játék kavalkádja egyszer majd a mi gyerekeinkben is nosztalgikus érzéseket fog ébreszteni. Persze miért ne? Addig is a következő képeket nézegetve adjuk át magunkat annak a semmihez sem hasonlító hangulatnak, amit a ’80-as évek adott nekünk.
Körtemuzsika. A nagymamám vitrinjében várta, hogy dalra fakasszuk, ha látogatóba megyünk.
TÉNYLEG a rulett!
És az elmaradhatatlan diavetítő.
Ez is egy vitrines darab, de másnak a TV tetejét díszítette. Mindenesetre büszkék lehettünk rá, Misa macira, az 1980-as Orosz olimpia kabalájára, ha minden lakásban jelen volt.
Egy örök nosztalgikus darab, megunhatatlan egy gyereknek.
Ilyenen írtam kamaszkoromban a novelláimat. Nos még nem volt backspace billentyű …
Megvan a TÉYNLEG érzés? Nekem volt!
Van valaki akinek nem volt az íróasztalán ilyen hegyező?
Ha kedvetek szottyant beszerezni pár nosztalgikus darabot a múltotokból, akkor irány a bolhapiac! (Egyet konkrétan tudok, de ez most itt nem a reklám helye.)
